Hogyan lehet megmagyarázni, hogy az államszocializmus Kelet-Európában több mint 40 évig fönnmaradt annak ellenére, hogy az ezekben a rezsimekben élő emberek többsége nem osztotta a kommunista ideológia alapvető elemeit? Miért fogadták el e társadalmak az államszocializmust oly hosszú ideig? Min alapult az államszocializmus hosszú távú stabilitása? Ezek az alapvető kérdések állnak a Making Sense of Dictatorship: Domination and Every Life in East Central Europe after 1945 című tanulmánykötet középpontjában. A közkeletű válasz e kérdésekre így hangzik: a hatalom, mely megfigyel, ellenőriz, számba vesz, büntet, nevel, totalitárius volt, uralta a társadalmat, behatolt minden zegébe-zugába, kiterjedt az események, cselekedetek, viselkedések, vélemények porszemeire, a legillékonyabb jelenségekre, apró-cseprő történésekre. Ezt a közkeletű képet a párt- és állami dokumentumok megerősíteni látszanak, olyannyira, hogy innen nézve egyes kutatók a társadalom gúzsba kötéséről és elsorvadásáról beszéltek, meg arról, hogy az emberek voltaképp marionettbábuk voltak, akikkel megtörténtek a dolgok, elszenvedték azokat. Ez a közkeletű kép azonban megkérdőjelezhető. Vagy úgy, hogy megmutatjuk: célkitűzésében az államszocialista rezsim ugyan totalitárius volt, de valójában-ténylegesen nem, mert nem tudott az lenni, nem tudott mindent ellenőrizni, megfigyelni, számba venni, felügyelni, mindig is maradt kisebb-nagyobb hely és játéktér az alattvalók szabad akaratának. Vagy pedig úgy, ahogy azt az Alltagsgeschichte társadalomtörténet-írói tették, akik nem a politikai rezsimre és intézményeire, hanem a mindennapi cselekedetekre és a hétköznapokra fókuszáltak. Az 1980-as években az Alltagsgeschichte történetírói a náci diktatúra megdöbbentő sikerességére kerestek magyarázatot, és megmutatták, hogy ez az emberek passzív vagy aktív támogatásán alapult. 1989 után kiterjesztették vizsgálatukat az NDK-ra. Ennek során a hatalmat nem társadalomra kívülről ráerőltetett, kívülről ható, társadalomtól független erőként írták le, hanem uralomként. Ez a kormányzók és kormányzottak kölcsönös viszonyát föltételezi, merthogy, mint Max Weber írta, „bizonyos engedelmeskedni akarás – tehát az engedelmeskedéshez fűződő külső vagy belső érdek – minden igazi uralmi viszonyhoz hozzátartozik.” Az uralmi viszonyt eszerint egyrészt nem lehet leegyszerűsíteni parancsadásra és parancskövetésre, mert föltételez valamiféle beleegyezést, amiért is nem az a kérdés, hogy miként tudja a pártállam/állampárt akaratát ellenszegülés ellenére is keresztülvinni, hanem hogy miért és miként fogadják el uralmát az emberek, részt véve ezzel annak fönntartásában. Másrészt az uralmi viszony interakciók eredménye, a hatalom, a hivatalos ideológia(i irányvonal) és ama mód között, ahogyan ezt az emberek életvilágukban – családjukban, munkájukban, szabadidejükben – magukévá tették, elsajátították, tapasztalták, megélték, és válaszokat adtak rá. E válaszok skálája széles, a politikai rezsimnek való teljes behódolástól a vele való teljes szembefordulásig terjed, de ne feledjük, a hétköznapi ellenállók általában és többnyire nem a rendszer megbuktatásán munkálkodtak, hanem nehézségeiket próbálták megoldani-túlélni. Tanulmánykötetünk szerzőit az Alltagsgeschichte insipirálta. Azt szeretnék megérteni, hogy a kommunista diktatúra/államszocializmus miért maradt fönn oly sokáig és dőlt össze váratlanul s hirtelen. Ehhez meg kellett vizsgálniuk, mi rejlett a rezsim mögött, min alapult. Ennek kulcsát szerzőink azonban nem a politikai, hanem a prepolitikai világban látják. Ez azokat elgondolásokat, elképzeléseket, értékeket, eszméket-eszményeket (béke, nyugalom, biztonság, társadalmi haladás, fejlődés, jólét, fogyasztás, önmegvalósítás, nemzethez való tartozás érzése) és gyakorlatokat foglalja magában, amelyek az államszocialista rezsimekben élő emberek többségé számára normálisnak számított hétköznapi életükben. A tanulmányok összességében azt állítják: az államszocializmus elfogadása a prepolitikai világban, a mindennapi élet „banalitásában” történt meg, amit nem a kommunista ideológia tudatos elfogadása vagy elutasítása vezérelt, hanem a hétköznapi-mindennapi élet érdekei és képzetei. Ez világ Sinnwelt. A „Sinn” nem egyenlő a jelentéssel vagy az értelemmel, mint a hermeneutikai hagyományban, hanem magába foglalja a világ mentális felfogását és társadalmi konstrukcióját is. Ennek megfelelően a Sinnwelt az államszocialista rezsimekre alkalmazva úgy határozható meg, mint az államszocializmus prepolitikai elfogadásának helye, egy olyan zóna, amelyben a cselekvők nap mint nap konstruálják a létező társadalmi rend jelentését, legitimitását pedig hétköznapi tranzakcióik és interakcióik során teremtik újra folyamatosan. Kötetünk egyes tanulmányainak tárgya a különböző kelet-európai államszocialista rezsimek Sinnweltjei – ezek produkciója/reprodukciója, tapasztalata és változása. Vizsgálatuk fókusza kiterjed a „fönti” és a „lenti” emberekre egyaránt, hiszen nemcsak a hatalomnak alávetett, egyszerű embereknek, hanem az alávető hatalomnak, valamint kettejük interakcióinak is vannak hétköznapjai, Sinnweltjei. A tanulmányok gyökerei a „The Socialist Dictatorship as Sinnwelt” elnevezésű projektig nyúlnak vissza, melynek gazdája a prágai Institute of Contemporary History és a potsdami Centre for Contemporary History volt 2007 és 2010 között. Hogy miért 2022-ben jelennek meg ezek a tanulmányok egy kötetben, arról a szerkesztők nem szólnak, miként arról sem, hogy az egyes tanulmányok ebben a kötetben jelentek-e meg először, vagy másutt, más nyelven megjelentek-e már korábban, s ha igen, akkor a mostani lényegileg más, átdolgozott változat-e, vagy sem. Mi most nem nyomozunk, csak ajánljuk a könyvet, hozzá pedig pár, témájához kapcsolódó olvasmányt. Ajánlott olvasmányok: Bolgár Dániel: Ököl és toll. Azonosítási játék az államvédelemmel. In Bódy Zsombor, Horváth Sándor, Valuch Tibor (szerk.): Megtalálható-e a múlt? Tanulmányok Gyáni Gábor 60. születésnapjára. (Könyvtárunkból kikölcsönözhető.) Horváth Sándor (szerk.): Az ügynök arcai. Mindennapi kollaboráció és ügynökkérdés. (Könyvtárunkból kikölcsönözhető.) Horváth Sándor (szerk.): Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Új utak a szocialista korszak kutatásában. (Könyvtárunkból kikölcsönözhető.) Majtényi György: »Uraltak« vagy »önfejűek«? Diktatúrák mindennapjai a német társadalomtörténet-írásban. In Korall 2001/5–6, 242–252.