David Morgan The Thing about Religion: An Introduction to the Material Study os Religions című könyve arról szól, hogy miért és mennyire számítanak a dolgok a valláskutatásban; vagyis hogy mit árulnak el a dolgok, mit tudunk meg a dolgokat szemügyre véve azokról a valamikről, amiket vallásnak szoktunk nevezni. Ezt a kelleténél nem homályosabb megfogalmazást az indokolja, hogy a vallás mint fogalom minimum problematikus, ha nem egy „lehetetlen” fogalom. Nem csupán definíciós-logikai meg konceptuális problémák vannak vele: nincs korrekt válaszunk a kérdésre, mi a vallás, hanem az is, hogy vallás ismert fogalmai vagy túl tágak (nem elég specifikusak), vagy nem elég tágak (túl specifikusak): nem tudjuk úgy meghatározni a vallást, hogy mindazt vallásnak nevezhessük, amit vallásnak szoktunk nevezni, és ne nevezhessük vallásnak azt, amit nem szoktunk vallásnak nevezni. Ha például a vallást istenbe vetett hitként határozzuk meg, akkor a buddhizmus nem vallás, mert abban nincs isten; ha természetfelettibe vetett hitként, akkor az ókori görög vagy római vallás nem vallás, mert a nyugati tudományosság előtt vagy azon kívül nem létezik a természeti és természetfeletti megkülönböztetése; ha a vallást az abszolút függőség érzésével határozzuk meg, akkor kutya lenne az egyik legvallásosabb lény. Nem szólva arról, hogy számos nyelvnek nincs is szava arra, amit mi vallásnak nevezünk, például amit a szanszkrit nyelv dharmának vagy az indonéz nyelv agamának nevez, annak semmi köze a nyugati vallásfogalomhoz. A vallás fogalmának a helyzete tehát meglehetősen siralmas, hasonlóképp, mint a társadalomé. Csakhogy míg a szociológia viszonylag könnyen búcsút inthet a társadalom fogalmának (e kettő nem tartozik oly szorosan együvé, mint gondolni szokás), s meghirdetheti a társadalom nélküli szociológiát, de mi a csoda lenne a vallásszociológia vagy valláskutatás vallás nélkül? Valami másnak a szociológiája-kutatása, vághatnánk rá, ám erre a másra nehogy fogalmunk, de szavunk sincs. Úgyhogy jobb híján marad, hogy a vallás az, amit annak szoktunk nevezni. Morgan könyvének frissességét az adja, hogy csavar egyet azon, ahogy a vallás fogalmát eddig szemügyre vettük: „megcsavarja” – fogalmazhatunk Hans Kellnerrel – látásunkat. Mégpedig azzal, hogy megmutatja: a vallás (teológiai meg filozófiai) elméletei megfosztják anyagiságától (demateralizálják) a vallást. A vallás meghatározása hosszú ideig az eszmékhez-fogalmakhoz és szövegekhez kötődött. Ebben bizonyos vallásokkal, leginkább a keresztény vallással szembeni elfogultság érhető tetten, mely vallásban központi szerepet tulajdonítottak az igaz hitnek, szent szövegeknek és belőle levezetett morális parancsoknak-előírásoknak, ami együtt járt a vallás eszmékre, tanokra, hittételekre, könyvekre és szavakra korlátozásával; a testek, érzések, ruhák, ételek, helyek, tájak, növények és állatok másodlagosak vagy irrelevánsak. Morgan azonban nem amellett érvel, ebben nem lenne semmi csavarás, hogy az anyagiság a vallás lényege (végre megfelelő és kielégítő választ adhatunk a kérdésre, mi a vallás); és nem is amellett érvel, hogy az anyagiság kutatása fontosabb minden másnál. Morgan csupán annyit állít, hogy mindegyik vallásnak van anyagisága, de nem mindegyiknek van szentírása, írott szent szövege, igaz hitről vagy az istenségről szóló hittételei; és azt szeretné megmutatni, hogy milyen különbséget eredményez a vallások anyagiságának kutatása a vallások megértésében. A vallások anyagiságára irányuló kutatás tárgyai – hangzik Morgan újmaterializmusának alaptétele – a dolgok. De mik is azok a dolgok? Vegyünk néhány köznyelvi példát: „Milyen dolog ez?” „Csuda dolgokat láttam.” „Olyan furcsa dolgok történtek velem.” Ilyenek hallván nem tudjuk, és a beszélő sem tudja megmondani pontosan, miről is beszél, mit is látott, mi is történt vele, csak hogy valami, valami furcsa vagy csuda dolog. A „dolog” tehát, érvel Morgan, valamiféle bizonytalanságot, ismeretlenséget, homályosságot, meghatározatlanságot implikál, a „csuda” vagy a „furcsa” jelző pedig csupán nyomatékosítja ezt. Próbáljuk csak meg a „dolog” szót az előbbi példamondatainkban a „tárgy” szóra cserélni! Vagyis a dolog nem ugyanaz, mint a tárgy (objektum): míg a tárgy meghatározott, osztályba sorolható entitás, addig a dolog nem az; míg a tárgynak van meghatározott funkciója, addig a dolognak nincs. A dolog tehát olyasmit jelöl, aminek, ellentétben a tárggyal, mind természete, mind funkciója homályos. Mármost a dolgokra tekinthetünk úgy, mint amik még nem tárgyak, még nem meghatározott (specifikált) objektumok, de azzá válnak, amint pontosan meg tudjuk mondani, mivel is állunk szemben, mivel is van dolgunk; ez esetben a homály eloszlik, a dologra fény derül, tárggyá válik. Ilyen értelemben nevezhetjük dolgoknak azokat a vallásokkal kapcsolatos dolgokat, amelyek egy-egy vallás eltűnése vagy ismeretlensége, távolisága, idegensége miatt titokzatosak, homályosak számunkra. Van azonban, hogy a titokzatosság, homályosság nem tud eltűnni, megmarad, nem tudjuk megmondani, mi az és mi a funkciója; vannak dolgok, amelyek kibújnak a tárgyiasítás, tárggyá tétel alól. Ebben az esetben a dolog nem valami meghatározatlan (nem specifikált), hanem meghatározhatatlan (specifikálhatatlan) entitás. Ilyen értelemben vett dolgokról van szó, amikor bizonyos, vallásinak nevezett tapasztalatot szerző alanyok nem tudják megmondani, hogy pontosan mit láttak, hallottak, mi jelent meg nekik; próbálkoznak, próbálkoznak, de kísérleteik rendre kudarcba fulladnak. Hogy a dolgok nem tárgyak, azt tehát érthetjük úgy, hogy még nem meghatározottak (specifikáltak), vagy úgy, hogy meghatározhatatlanok (specifikálhatatlanok). Morgan könyvében mindkét értelemben használja a „dolog” szót, mondván, hogy a dolgok tárggyá alakulása (tárgyiasulás) éppúgy figyelemre méltó a valláskutatók számára, mint a tárgyak dologgá válása (dologiasulás). Azt mondani, hogy a dolgok számítanak, fontosak a vallások megértése szempontjából, nem okoz különösebb zavart, ha kőtemplomokról, fafaragványokról, freskókról vagy színes tunikákról, tógákról van szó. De mi a helyzet az angyalokkal, szentekkel, szellemekkel meg lelkekkel? Ezek is dolgok? Igen, mégpedig azért, mert megvan a képességük, hogy valamit tegyenek velünk vagy más dolgokkal, hogy valami módon csináljanak velünk vagy más dolgokkal valamit, valamilyen hatást gyakoroljanak az emberekre és nememberekre. És a kőtemplomoknak, fafaragványoknak, freskóknak is megvan ez a képessége? Igen, mert az anyag nem passzív, halott, szemben az aktív, élő szellemmel. A dologiság, legyen szó szellemekről vagy kövekről, az ágenciában áll. A vallások materialista, dolgokra fókuszáló kutatása az ágenciára fókuszáló kutatás, annak vizsgálata, hogyan és milyen hatást gyakorol, fejt ki egyik dolog a másikra, mit tesz egyik a másikával. Az ágencia hagyományos megközelítésben az ember (meg az istenek) sajátja; de ha az ágenciáról kauzális terminusokban gondolkodunk, akkor bármely dolog tud, képes tenni valamit más dolgokkal, beleértve az embereket is. Például egy természetfölötti létező cselekvési hatalommal ruház föl egy tárgyat, ilyen hatalmat kölcsönöz neki. Egy rituális eljárás, kezelés felszentel egy tárgyat, hatalmat adván neki. Egy tárgy hasonlít valami másra, és hatást gyakorol e hasonlóság révén. Egy tárgy hatalommal bír szent személyek vagy helyekhez való kapcsolódásai okán. Egy tárgy gyarapítja az emberi test cselekvőképességét úgy, hogy átalakítja, vele együttműködővé teszi azt. Egy tárgy érzéki vonásai révén hatást gyakorol az emberekre. Az ágencia tehát, állítja Morgan, nem csupán az emberi vagy szellemi-isteni létezők sajátja, hanem mindenfajta dolog osztozik ebben. De az ágencia nem egy-egy dolog sajátja, nem belőlük, valahonnan belülről fakad, hanem különféle elemek, emberek és nememberek konfigurációinak, interaktív emberi és nememberi, fizikai és mentális összetevőkből álló együttes (asszamblázs) produktuma. A vallások újmaterialista: a dolgokra és velük az ágenciára meg az asszamblázsokra fókuszáló kutatása azokról az emberekről és nememberekről informál minket, akik és amik részt vesznek világaink létrehozásában, megalkotásában, szervezésében, működtetésében, fönntartásában. A dolgokat szemügyre véve így nemcsak arról tudunk meg egy s mást, amit vallásnak szoktunk nevezni, hanem arról is, amit szociológusok társadalminak szoktak (volt). Ajánlott olvasmányok: Morgan, David: The Forge of Vision. A Visual History of Modern Christianity. (Online Könyvtárunkból letölthető.) Morgan, David: The Embodied Eye. Religious Visual Culture and the Social Life of Feeling. (Online Könyvtárunkból letölthető.) Crane, Tim: The Meaning of Belief. Religion from an Atheist’s Point of View. / Crane, Tim: A hit jelentése. A vallás egy ateista szemszögéből. (Könyvtárunkból mindkettő kölcsönözhető.) Borbély Gábor: A lehetetlen másolatai. A vallásfilozófia alapjai. 13–84. o. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)