A Kétmegálló épülete 2003. nyarán, a villamosfelüljáró felújításának idején
| dc.contributor.author | Bartos Mihály | |
| dc.date.accessioned | 2026-05-04T11:36:09Z | |
| dc.date.available | 2026-05-04T11:36:09Z | |
| dc.date.issued | 2003 | |
| dc.identifier.other | 970169 | |
| dc.identifier.uri | https://tesztdspace.fszek.hu/handle/123456789/103606 | |
| dc.rights.holder | Bartos Mihály | |
| dc.subject | Bartos Mihály, Budafoki elágazás, felújítás, felüljáró, Két megálló büfé, vágánycsere, vegyesbolt, villamos megálló, villamossín | |
| dc.title | A Kétmegálló épülete 2003. nyarán, a villamosfelüljáró felújításának idején | |
| dc.type | IMAGE | |
| dcterms.available | 2003-12-31 | |
| dcterms.created | 2003-01-01 | |
| meszl.comment | Bartos Mihály írása a Facebookról: "Ahol a két megálló, ott a Kétmegálló! Mint minden megállónak, úgy ennek a két megállónak és a Kétmegállónak is saját története, sőt történelme van! Ez a történelem ugyan, alig több mint évszázados, bár ha nagyon akarom, évezredesnek is mondhatnám, lévén a terület az egykor közelben álló Duna-parti auxiliáris táborhoz kapcsolódó vicus része volt. Mégsem mondom, mert ez utóbbinak semmi köze a két megállóhoz, sőt még a Kétmegállóhoz sem! De miért is vált fontossá ez a két megálló, sőt maga a Kétmegálló is, hogy szóba hozzam őket? Menjünk szépen sorjába’… Az erre járó idegen az elsődleges látványelemek alapján, talán nem is tudja eldönteni, ez még a város, vagy már a vidék, ha előbbi, akkor a Belvároshoz sorolandó, avagy már a külterülethez? Nem könnyű ezt megválaszolni, mert ez nem vidék, hanem még maga a főváros, de nem is külterület, mert hivatalosan Budafok Belvárosának része. Ha az a bizonyos, már említett idegen történetesen a XIX. század utolsó évtizedének elején-közepén járt volna erre, könnyebben megfelelhette a kérdést, mert akkor itt jószerével még, a Sauwinkelgraben alsó szakaszán vizenyős rétek, legelők, kaszálók voltak, ahol tehenek legeltek, a patak partját szegélyező fűzfákról pedig a helybéliek szorgos kezekkel gyűjtötték a vesszőket, hogy belőlük azután a hosszú téli estéken krenclit, simperlt vagy egyéb, háztartásban használatos kisebb-nagyobb kosarakat, eszközöket készítsenek. A környező dombokon filoxéra sújtotta maradványaikban itt-ott még szőlőtáblák, közöttük dió- és mandolafák, de már kibújtak azok a házak is, melyek szaporulatukkal azután néhány évtized múlva, patinás villanegyeddé varázsolták az idő közben várossá váló Budafok eme’ kies részét. Amikor pedig a szekérnyomokkal szabdalt földes utcák és az azokat szegélyező apró, földszintes házak felett délidőben megkondultak a Szent Lipót harangjai, a falusi idill is teljessé vált… Történetünk kedvéért most ugorjuk át azokat az előzményeket, amelyek végére a Schmale Wiese Sauwinkelgrabenje Rózsavölggyé lett, hiszen amikor ez a pont rendezetté vált, a kalendárium már 1899. őszére fordult, ugyanis itt, Őszelő hó 20. napján, üzemszerűen megindult a Budapest-Budafoki Helyiérdekű Villamos Vasút forgalma. Az első vonalszakaszon a szerelvények még beljebb, a község északi bejáratánál, a Fő utcán álltak meg, de az 1914. évi vonalbővítés már jelentős változásokat hozott. Itt, Rózsavölgy alsó kapujában, az 1914. június 23-án forgalomba helyezett, Budafok-Budaörs-Törökbálint községeket felfűző szárnyvonalon „Budafok Elágazás” néven új megálló létesült egy szerény épülettel, benne pénztárral, váróteremmel. Találó volt egykoron az elnevezés, ugyanis ez az a pont a hajdani hév, a későbbi, majd mai villamosvágányok mentén, ahol a két pályaszakasz találkozik. A ma is „Budafoki Elágazás” elnevezéssel jelzett pont az, ahol a Belváros irányából közeledő szerelvények váltócsattogás közepette vagy balra, Budafok Belvárosa, vagy jobbra, Rózsavölgy felé váltanak irányt. A visszaúton pedig itt fonódnak össze békésen egy irányba, hogy bevegyék a Belvárost. Mint az emberi sorsok, olyanok ezek a vágányok is: van közös út, majd egy ponton szakítás, elválás, mely után, ki-ki járja a sajátját, míg valahol a távolban, esetleg a végtelenben lehetnek ismét nagy találkozások másokkal, egymással, talán önmagukkal… Az évszázados – építészetileg egyébként jelentéktelen, kimondottan unalmasnak, sőt cifraságokhoz szokott szemmel nézve csúnyának mondható – épület sokat megélt, sokat látott, ’s ha beszélni tudna, bőven lenne mit mesélnie. De csak hallgat, azt pedig bölcsen teszi, mert ezen a tájékon, aki egyszer kinyitja a száját, ráirányul a figyelem és ha még ráadásul igazat is szólt, könnyen bajba keveredhet. Talán a hallgatásának köszönheti, hogy még ma is áll, sőt néhány éve, igencsak megélénkült az élet körülötte! Az itt valaha átutazók milliós számát nézve meglepő, ha valaki régi fotográfiákat keres róla, nem sokat talál, ugyanis az ilyen inci-finci, szürke kis semmi épületecskékről sem a turisták, de még a helybéliek sem nagyon készítettek annak idején túl sok felvételt. Az idegenforgalmi kiadványokat már nem is említem! Mivel egy forgalmi csomópontban helyezkedik el – hiszen utak, vasútvonalak, villamosvágányok futnak itt össze – így akadnak viszont olyan látképek, amelyeken valahol, ez az épület is feltűnik a háttérben. Magam bő évtizede kezdtem el jobban odafigyelni erre az építményre, amikor az addigra sorra bedöglött funkciókat csereberélő, erősen leromlott állagú, szemetes, húgyszagú házikónál az újjáéledés jelei kezdtek mutatkozni. Mert bizony, akadt jó szemű, a helyben és az épületben lehetőséget látó bátor vállalkozó, aki a hányattatott sorsú épületbe új funkciót álmodott, de nem csak mélázott álmain, hanem bele is vágott a tervek kivitelezésébe… A 2011. év hozta meg az áttörést, amikor egy kis „presszó” nyílt az addigra szépen felújított, takarossá vált házacskában. Ha már a tulajdonosok presszónak nevezték el, hát nekem sem illendő másként említenem, holott ez a hely, a megnevezés eredeti jelentésétől, a kávézótól, sőt annak elegánsabb változatától, a kávéháztól is igencsak messze áll! Többféle funkció is keveredik benne és éppen ez adja a sajátos báját! Mert bizony, megtalálható itt egy kicsit a kávéház, a cukrászda, a söröző, kimért és palackozott italaival, zacsis rágcsáival, hűtőládás fagylaltjaival a büfé, sőt még a lottózó, de még a hírlapos stand is! Azért a bája mellett, egyfajta eleganciája is van a helynek, ugyanis nem csak egy olyan kis útmenti felejtős presszócska ez, hanem a kezdetektől fogva, saját, elegáns, napjainkra közismertté vált egyedi neve is van: „Két megálló presszó”, vagy ahogy a helyiek közül többen is csak így emlegetjük, a „Kétmegálló”! Az elmúlt évek alatt, néhányszor már megfordultam itt, de a Kétmegállóval ezen a nyáron kerültem igazán bensőségesebb kapcsolatba. Történt, hogy dolgom többször is a Rózsavölgybe szólított. Mehettem volna az időben gyorsabb útvonalon is, de rájöttem, kis kitérővel errefelé, kellemesebbé tehetem utamat. A nagy melegben, negyed órát ácsorogni az Elágazásnál villamosra várva, nem egy lélekemelő elfoglaltság. Mennyivel kellemesebb, ha a Kétmegállónál az árnyékban ücsörögve, egy pohár jó hideg sör társaságában ütöm el ezt az időt? Minden ötlet annyit ér, amennyi abból megvalósul, így nem kellett sokat győzködnöm magamat. Tettem ezt akkor, majd az eset sikerén felbuzdulva, minden további alkalommal… A Kétmegálló előtti teraszon ki-ki kedvére múlathatja idejét. Van itt színes napernyők alatt kerek asztalka székekkel, sörpad asztallal, de még talponálló fogyasztáshoz könyöklő is, kinek-kinek ízlése és igénye szerint. Felszolgálás nincs, de barátságos kiszolgálás a pultnál igen. Mivel a villamos Rózsavölgy felé ritka madár, van idő egy pohár sörre, de ha úgy jön ki a lépés, mert jól esik még egy, legyintek, majd jön a következő! Míg az épület árnyékának hűvösében üldögélek, mellettem söröm, bőven van időm szemlélődni. Hétköznap délelőtt, ráérő nyugdíjasoknak amolyan semmittevő idő. A Kétmegálló terasza talán soha nem üres ’s mint ahogy minden tisztességes vendéglátóhelynek van törzsközönsége, úgy itt is a sörpados asztalnál, a második-harmadik alkalommal már arcról felismerhetőek. Miközben poharaikat emelgetik, beszélgetnek, anekdotáznak, időnként felnevetnek, de mindezt olyan diszkréten, hogy finnyás úri közönség sem szólhatná meg őket. Jó a hely, mit választottam, belátom balra a rózsavölgyi irányt, előttem a május végére ígért, de csak a nyár derekára elkészülő bringapálya, vágányok menti akácfáival, bokraival, jobbra az ipszilon a maga vágány-ikszeivel, utána a villamos-felüljáró, mögötte pedig a több mint fél évszázada féloldalas és talán soha teljessé nem lévő Leányka utcai felüljáró. Forgalmas a hely, de a közlekedés zaja itt már halk, tompa mormogássá szelídült. A Nap szikrázik, a levegő melegszik, a szellő néha lebben, balról villamos érkezik. Kihörpintem poharamból az utolsó kortyokat, szedelőzködöm. Amikor a Rózsavölgy felől érkező szerelvény beáll a megállóba, akkor egy-két percen belül, a város felől is érkeznie kell az oda tartónak. A hídon rendben fel is tűnik a váltókon, sínkereszteken döcögve imbolygó ellenvonat. Előttem húz el és áll be a megállóba, mögötte kerülve, az utolsó ajtónál szállok fel. Ahogy kihúzunk a megállóból, még visszapillantva búcsút vehetek a két megállótól és a Kétmegállótól… Íme, a Kétmegálló a bizonyság, nem kell bontani mindent, ami régi, csupán nyitottság, fantázia, vállalkozó szellemű értelmes ember és akarat kell ahhoz, hogy a múlt darabjait átmenthessük a mába! A Kétmegálló épülete nem műemlék, nem egy kiemelt, nemzetinek címkézett kincs, hanem évszázada létesített kis megállóépület, egykor volt pénztárral, váróteremmel. Funkcióvesztése után, maradványai akár a sitt-lerakóban is végezhették volna, de mégsem így lett. Köszönhetően mindazoknak, akik jó szemmel felfigyeltek rá, tettek érte és rajta egy új közösségi helyet-teret hoztak létre. Ahol a két megálló, ott a Kétmegálló! Érdemes elsétálni oda, avagy leszállni miatta a villamosról és személyesen is meggyőződni az iránta immáron erősen elfogult krónikás sorainak igazságáról." | |
| meszl.gps.lat | 47.435331404409 | |
| meszl.gps.long | 19.036138357623 |
Files
Original bundle
1 - 1 of 1
Loading...
- Name:
- 970169_13._A_Ketmegallo_epulete_2003._nyaran_a_villamosfeluljaro_felujitasanak_idejen..jpg
- Size:
- 198.09 KB
- Format:
- Joint Photographic Experts Group/JPEG File Interchange Format (JFIF)